Egy több, mint 20 éves társasházi lakásra már ráfér egy jelentősebb felújítás, főleg ha értékesíteni szeretnénk. A tapasztalatunk ugyanis azt mutatja, hogy egy igényes, minden részletre kiterjedő felújítás után sokkal könnyebb, gyorsabb megtalálni a vevőt. Így is történt: publikus hirdetés nélkül, mindössze 1 hét alatt, licittel kelt el egy szerethető, kiváló adottságokkal rendelkező belvárosi minilakás.
A felújítás pedig – ahogy mindig – most is számos tanulságot tartogatott.
A felújítás legelső fázisában mindig a végső célt kell kitalálnunk, mert a cél határozza meg, hogy milyen mértékű felújítás indokolt. Jelen esetben az értékesítés volt a célunk, így nem akartunk a minőséggel kompromisszumot kötni. Ez azonban korántsem járt azzal, hogy túlságosan sokba került volna – legalábbis a végeredmény minőségéhez képest.
Legtöbbször a vizes helyiségek átalakítása, felújítása okozza a legnagyobb, legszembetűnőbb változást, és ezzel együtt az egyik legnagyobb értéknövekedési lehetőséget is ez a fázis hordozza magában a lakásfelújítás során (ami talán még jelentősebb értéknövekedést jelent, az az alaprajz módosítás)
A kiindulópont sem nevezhető rossznak, újítottunk már ennél sokkal sokkal jobban lelakott lakást. Ugyanakkor már semmiképpen sem nevezhető korszerűnek, a konyha tipikus 2000-es évek eleji design, és nincs igazán elválasztva az alvósaroktól sem.
A konyhapult a praktikum mellett térelválasztó funkciót is kapott: beépítésével sikerült valamennyire elkülöníteni a konyhát az alvósaroktól anélkül, hogy fallal választottuk volna el a két helyiséget egymástól, ami a lakás fényviszonyaira és térérzetére is negatív hatással lett volna. Így tágas hatású helyiséget hoztunk létre, miközben nincs olyan érzésünk, hogy a „konyhában alszunk”.
